2016. március 31.
Nemrég indult sorozatunkban egy-egy különböző területen dolgozó építőmérnök mindennapjait mutatjuk be, hogy a leendő és jelenlegi hallgatók számára kiderüljön, milyen lehetőségeket rejt ez a pálya.
Ritter-Kiss Zsuzsanna Azerbajdzsánban is dolgozott már építőmérnökként, ahol azon is meglepődtek, hogy egy nő egyáltalán elboldogul műszaki területen, itthon pedig évek óta készít ajánlatokat a Market Építő Zrt.-nél vállalkozási műszaki előkészítő mérnökként. Szerinte a kiskezitcsókolom-hozzáálláson, amivel nőként azért néha találkozott itthon is, profizmussal kell túllépni, és akkor rögtön komolyan veszik.
Hogyan kerültél az Építőmérnöki Karra?
Ahogy az eddigi interjúkat olvastam, azt mondhatom, hogy a szokásos módon: az Építész Karral próbálkoztam, de nem volt elegendő a rajztudásom. Utólag persze már egyáltalán nem bánom. Annyi előnyöm volt a többi leendő építőmérnökkel szemben, hogy a 2 évvel idősebb unokatestvérem már oda járt, így hasznos információkat kaptam tőle.
Az egyetemen mennyire volt egyértelmű, hogy milyen szakirány érdekel?
Nagyon hamar világossá vált számomra, hogy a magasépítés és a magyarországi mérnökgyakorlatban viszonylag ritka mérnök-építész szakirány lesz a számomra testhezálló, az út-, vasút-, közmű- irányok egyáltalán nem vonzottak, úgyhogy ezek mellett ki is tartottam. Bár eredetileg tervezéssel szerettem volna foglalkozni, ez végül nem így alakult.
Mi történt, miután megszerezted a diplomádat?
Amikor végeztem, 2010-ben a hazai építőipar mélyponton volt, éppen nem kerestek egy kezdő statikus tervezőt sem. Egy ismerősön keresztül jutottam el a Markethez, ahol vállalkozási műszaki előkészítő mérnököt kerestek. Elmentem az állásinterjúra, felvettek, és azóta itt dolgozom.
Pontosan mit csinálsz vállalkozási előkészítő mérnökként?
Árajánlatok készítésével foglalkozom. Amikor egy munkára kiírnak egy pályázatot, akkor kezdődik a mi munkák: miután alaposan átnézzük a tenderdokumentációt, kitaláljuk, hogyan lehet azt a lehető legoptimálisabban megépíteni, majd a tervezőkkel és az alvállalkozókkal/szakkivitelezőkkel folytatott egyeztetések alapján úgy állítjuk össze az ajánlatot, hogy megvalósítható is legyen, a megrendelő is elégedett legyen vele, de közben versenyképes maradjon (olcsó és gyors).
Ezek szerint a munkádnak van anyagi része is. Erről tanultál is vagy inkább munka közben rázódtál bele?
Szerintem ezt nem is lehet megtanulni az egyetemen, ezt inkább a tapasztaltabb, évek óta ezzel foglalkozó kollégáktól, az alvállalkozóktól és természetesen a megrendelőktől és lebonyolítóktól tanulja meg az ember. Az első két-három évben nem is tudsz teljesen egyedül elkészíteni egy teljes körű ajánlatot. És persze mindig kérdezni kell, a lehető legtöbbet, hogy mindent megtanulj.
Hogy néz ki egy napod? Ez egy tipikus reggel 8-tól délután 5-ig tartó irodai munka?
Alapvetően ez egy irodai munka, de azért vannak irodán kívüli egyeztetések, például a megrendelőkkel. Az, hogy mettől meddig tart a munkaidő, azon múlik, hogy éppen hol tartunk a munkafolyamatban és hogy állunk. Határidőre el kell készülni a pályázatnak, és ha éppen csúszásban vagyunk, akkor nem nyolc órát dolgozunk. Itt sincs másként ez, mint az építőipar többi területén.
Mi a legjobb része?
Vannak olyan munkák, amikre akár több változat és becslés is elkészül, mert többféleképpen meg lehet valósítani. Ez viszont azt jelenti, hogy többet is dolgozunk vele, hiszen nem ritka, hogy csak színes téglalapokból álló igényeket kapunk pár sorral kísérve, mint megrendelői igény. Ilyenkor kell igazán gondolkozni, itt számít leginkább mennyire sikerült használhatóan elsajátítani az egyetemen hallottakat, itt kell a találékonyság, a kreativitás és a bátorság. Viszont, amikor egy ilyen bonyolultabb munkát megnyerünk, és megvalósul valamelyik verzió, az hihetetlen érzés, büszkeséggel tölt el minden résztvevőt.
Okozott valaha nehézséget, hogy nőként dolgozol a sztereotípiák szerint férfiaknak való területen? (A BME Építőkaron egyébként 50-50% a nemek aránya.)
Egy külföldi projektben vettem részt Azerbajdzsánban, a Marketen belül. Ott azért meglepődtek, hogy nőként egyáltalán közöm lehet műszaki dolgokhoz, különösen a kivitelezési részén. De néha itthon is előjön a „kiskezitcsókolom, aranyoskám” típusú hozzáállás, szerintem erre nem kell figyelni, profin kell tenni a dolgodat, és akkor tapasztalatom szerint gyorsan túllépnek a dolgon.
Mennyire vagy elégedett a fizetéseddel?
Elégedett vagyok, szépen meg lehet élni belőle.
Milyen típusú embereknek ajánlod ezt a munkát?
Szerintem a legfontosabb a nyitottság, és ez nemcsak a mérnöki munkára, hanem általában a szép dolgokra való nyitottságot jelenti, mert nagyon sokat lehet tanulni, akár utazások során, vagy csak körbenézve magad körül. Egyszerűen csak észre kell venni azokat a dolgokat, épületeket, környezetet, amiknek a megfigyelésével tanulhatsz. A másik része az, hogy ehhez a pályához kell a határozott fellépés is, a nyusziknak itt nincs sok esélye, de ez természetesen tanulható.