2014. június 06.
Bogárdi János akadémikus, műegyetemi professzor emléke előtt tisztelegve az Építőmérnöki Kar a Központi épület földszint 88-as tantermét Bogárdi János teremnek nevezi el.
A teremben az Építőmérnöki Kar, a Magyar Hidrológiai Társaság, a Család és egyéni adakozók összefogásával emléktáblát helyez el.Dr. Dunai László az Építőmérnöki Kar dékánja köszöntőjét és az emléktábla-leleplezést követően az ünnepségen Bogárdi professzorról a Műegyetem nevében Dr. Józsa János Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék vezetője, a Magyar Hidrológiai Társaság részéről Dr. Szlávik Lajos elnök, az egykori tanítványok nevében Dr. Rákóczi László nyugalmazott tudományos tanácsadó, és végül a Család emlékezik meg.
Időpont: 2014. június 11. (szerdán) 15.00 óra
Helyszín: K. épületföldszint 88.
Bogárdi János életútja
A 2014. év százötödik évfordulója Dr. Bogárdi János műegyetemi professzor, akadémi-kus, vízépítő mérnök születésének. Életpályája átfogta a huszadik századot. Sokoldalú tevé-kenysége kiterjedt a tervezésre, kivitelezésre, kutatásra és oktatásra.
1909. június 11-én született Tordán. Mérnöki tanulmányait 1927-3l között végezte Budapesten. 1931-ben szerzett oklevelet. 1931-ben mint szigorló mérnök a Rábán épülő duzzasztómű munkálatainál, 1932-től, mint vállalati mérnök a Hanság-csatorna kotrási munkálatainál dolgozott. 1933-tól 30 éven át az állami vízügyi szolgálatnál volt alkalmazásban. Az OVH (Országos Vízügyi Hatóság) megalakulásakor a Vízrajzi Osztálynál csoportvezető főmérnöki, a VITUKI (Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet) megalakulásától, 1952-től kezdődően osztályvezető főmérnöki beosztásban dolgozott, mint az 50-es években megépült hidraulikai laboratórium veze¬tő¬je. 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki
BME Építőmérnöki Karán, ahol 1979. december 31-i nyugdíjazásáig oktatott.
Tudományos kutatásait 1935-ben Győrben kezdte a folyóvizek hordalékmozgásának vizsgálataival. Hazai eredményei alapján amerikai ösztöndíjat kapott, és az 1937-38 tanévben amerikai tanulmányúton volt. Ottani tanulmányai, kutatásai és kísérletei alapján „Folyóvíz által szállított kavicsok” címmel értekezést írt, és az Iowa-i Egyetem Master of Science-é avatta.
Az Országos Öntözésügyi Hivatal megbízásából a tervbe vett tiszalöki duzzasztómű körzetében a Tisza lebegtetett hordalékmozgására végzett méréseket- Kiterjedt vizsgálatokat végzett a hazai belvízrendezés lefolyási té¬nyezőinek és a fajlagos vízszállításának meghatározására.
Az 1946-47 tanévtől a Műegyetem 1. sz. Vízépítéstani Tanszékén meghívott előadóként működött. 1947-ben a "Vízfolyások hordalékmozgása" tárgykörből a Műegyetemen magántanárrá képesítették. A Tudományos Minősítő Bizottság tudományos munkássága alapján részére 1952-ben a "műszaki tudományok doktora" fokozatot ítélte oda.
Újabb tudományos kutatásait 1962-ben az akadémiai székfoglaló előadásában foglalta össze. Ezeknek a kutatásoknak a fő eredménye az általános mechanikai hasonlóság és a hidraulikai hasonlóság elméleti kérdéseinek a hatóerők és a folyadék anyagi tulajdonságai szempontjából való feldolgozása volt. A hordalékmozgás jelenségeit új hasonlóságirendszerrel határozta meg. 1971 októberében jelent meg új összefoglaló hordalékkönyve, amelyben egyrészt a lebegtetett hordalék-szállítás új mérlegegyenletei, másrészt pedig a hidraulikai hasonlóság tételei a legfontosabb új tudományos eredm6nyek.
1962-ben az MTA levelező tagjává, majd 1973-ban rendes taggá választotta. 1962. augusztus l-től a művelődési miniszter a II. sz. Vízépítési Tanszékre egyetemi tanárrá nevezte ki. 1965-től a MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottság elnöke, 1985. után tagja, 1973-1980 között pedig a Mérnöki, Építészeti és Közlekedés-tudományok szakcsoportjának vezetője. 1964. január végétől 1965. február végéig az Iowa-i, az Utah-i s a Colorado-i Állami Egyetemek meghívására az Egyesült Államokban vendégprofesszorként tanított. Az Amerikai Mérnökök Egyesülete meghívására 2 hónapos előadó körutat tett az Egyesült Államokban, s mintegy 100 előadást, konferenciát és szakmai megbeszélést tartott. 1966-1978 között minden évben az UNESCO rendezésében Budapesten és Padovában a fejlődő országok mér-nökei részére rendezett Nemzetközi Hidrológiai Továbbképző Tanfolyamon előadásokat tartott.
1967 novemberében és 1970 januárjában a Belgrádi Műszaki Egyetemen, 1968, 1972, 1975 évek tavaszi-nyári szemeszterein a Bécsi Műszaki Egyetem meghívására vendégpro-fesszorként működött. A bécsi egyetemen 1976-78 kö¬zött, a karlsruhei egyetemen 1974-ben tartott előadásokat, szemináriumokat. 1970 júniusában Graz-ban volt vendégprofesszor
Számos külföldi és nemzetközi kitüntetésnek lett birtokosa. 1969-ben a Német Szövetségi Köztársaság Vízgazdálkodási Egyesülete a "Gottlieb Hagen" emlékéremmel tüntette ki.
1970-ben az Osztrák Vízgazdálkodási Egyesület tiszteleti taggá választotta. 1973-ban a Bécsi Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. A Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságának 1966 óta volt elnöke, 1985 óta pedig tiszteletbeli el¬nöke. Az ICID alelnöke volt 1973-76 között, 1976 óta pedig tiszteletbeli alelnöke. A Padovai Tudományos Irodalmi és Művészeti Akadémiának 1977 óta tiszteleti tagja. 1977-ben a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagjává választotta. Számos állami kitüntetése közül kiemelendő a Munka Érdemrend arany fokozata (1979), s a Széchenyi-díj (1993). 1998. november 18-án halt meg Budapesten.
Dr. Bogárdi János professzort a magyar vízgazdálkodás nagyjai sorában tartjuk számon, aki a magyar vízépítés hírét-nevét világviszonylatban öregbítette.
Bogárdi professzor a VITUKI Hidraulikai Laboratóriumának vezetőjeként, Hunter Rouse világhírű Iowa-i professzor 1963-as magyarországi látogatásakor:
Balról a második Rákóczi László (c. egyetemi tanárunk), harmadik Haszpra Ottó (nemrég elhunyt emeritus professzor akadémikusunk), negyedik Bogárdi János, hatodik Hunter Rouse professzor, nyolcadik Mosonyi Emil professzor.